Klubunk elnöke, dr. Varga János nyilatkozott az elmúlt szezonról, valamint a játékoskeret kialakításáról is.
Tavaly, egy feledhető szezon után azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha visszakerülnénk a „helyünkre”, ami közvetlenül az élmezőny mögött van. Ez sikerült?
Többé-kevésbé szerintem igen, a hatodik hely mindenféleképpen jónak nevezhető, főleg az elmúlt szezon nehézségei után. Ugyanakkor még mindig motoszkál az emberben, hogy mi lett volna, ha nincsenek a mi hibáinkból elhullajtott pontok, hiszen mindössze két pont volt a lemaradásunk a még vonzóbb ötödik pozíciótól, ami kétségtelenül a bravúr kategóriába tartozott volna.
Mennyire reális Ön szerint ez a helyezés?
Lehet mondani, hogy a végén szerencsénk volt, de ha megnézzük, hogy az ősz után a negyedik helyen fordultunk és szinte végig ott voltunk az első hat hely valamelyikén a szezon során, akkor kijelenthető, hogy megérdemeltük. Az előttünk lévő csapatoktól összesen három pontot tudtunk szerezni, ami nem sok, de olyan távolinak idén nem éreztem a Balatonfüredet vagy épp a Fradit. Ilyen csapatokkal ugyanakkor csak akkor tudunk végig versenyben lenni, ha nincsenek olyan kisiklások, mint amiket helyenként tavasszal mutattunk.
Miben kellene leginkább fejlődni, hogy ezek a kisiklások minimálisra szoruljanak?
A helyzetkihasználáson egyértelműen javítanunk kell, véleményem szerint – és ezt a számok is alátámasztják – több poszton elmaradtunk az elvárható szinttől. Mindenkinek bele kell tennie a „közösbe” a saját maximumát, téthelyzetben pedig fel kell vállalni a felelősséget, hiszen, ha ezt csak kevesen teszik meg, akkor egy végjátékban nem sok esélyünk lesz, pontosan tudni fogják ugyanis az ellenfelek, hogy kikre is kell figyelni. Ezt sajnos tapasztaltuk is.
Szinte kivétel nélkül fiatal játékosok érkeznek a nyáron, a legidősebb új igazolás mindössze 24 éves. Mennyire volt tudatos ez a fiatalítás?
Tudatosnak nem mondanám, de valóban tény, hogy sok-sok évvel fiatalabbak az érkezők, mint a távozók. Ez ugyanakkor jól is elsülhet, hiszen Grega Krecic esete ismét megmutatta, hogy lehet innen komolyabb csapatba igazolni. Sokat várok az érkezőktől, éppen ezért bizakodó is vagyok.
Faragni azonban nem sikerült a külföldi játékosok számán. Foglalkoztatja még ez a kérdés?
Kevésbé. Évekkel ezelőtt meghoztuk azt a gazdasági döntést, miszerint az újonnan érkező játékosok nem lehetnek drágábbak, mint a távozók, valamint a keret harmadában maximalizáltuk a külföldiek számát. Előbbit azóta is tartjuk, így a szakmai stáb pontosan tudja, hogy mennyiből gazdálkodhat, illetve a meglévő játékosok közül ki, mennyit „ér” neki a teljesítménye alapján. A külföldiek száma beállt egy ideje az elvárt 5-6 főre, amin jó lenne persze faragni, de amíg egy külföldi bajnokság gólkirály szélsője szinte NB I/B-s fizetésért érkezik, valamint az öt legeredményesebb játékosunk között több éve legalább négy külföldi van, addig csökken a motiváció ebben a kérdésben.
Végezetül, mit vár a következő szezontól?
Tartom azt, amit korábban talán már többször is kihangsúlyoztam. Elsősorban nem helyezésekben gondolkodunk, hanem sokkal inkább az adott teljesítményben. Végezzünk bármelyik helyen, de a szezon végén mondhassuk el, hogy kiadtuk magunkból a maximumot és azok a csapatok, akik megelőztek, igenis jobbak voltak nálunk. Játsszunk élvezhető meccseket, ahol a szurkolóink azt látják, hogy becsülettel küzdöttünk, legyen bármi is az eredmény.
