Gazda Ferenc és Hanusz Egon is nyilatkozott honlapunknak.
Hogy érzitek magatokat Egyiptomban, illetve milyenek szerintetek a sokak által bírált körülmények?
Goni: Mielőtt elindultunk volna már hallottuk, hogy a buborék rendszer nem igazán működik tökéletesen és ezt tapasztaltuk is mikor kiértünk. Összesen velünk együtt 8 ország csapata, valamint médiaképviselők és egyéb hivatalos személyek is ugyanabban a szállodában voltak elszállásolva és az étkezés során semmilyen elkülönítés nem volt. A konditerem pedig rendkívül kicsi volt, így végül délelőttönként kint a kertben készültünk. De azt gondolom a kezdeti meglepődés után végül hozzászoktunk ehhez is, ahogy ahhoz is, hogy minden nap újabb és újabb tesztelés van, ami a biztonságunk érdekében elengedhetetlen.
Feri: Szerencsére én már régebb óta a válogatott mellett dolgozhatom, így nem ez az első világversenyem a fiúkkal, de most ez a vírus miatt nagyon egyedi és nehéz hozzászokni a mindig változó körülményekhez. Már a kiindulásunk előtt is folyamatosan változtak a dolgok, amik a mai napig is így vannak. Például még mielőtt elindultunk volna megváltoztatták a szállásunkat, így egyúttal a csarnokba is hosszabb útvonalon jutottunk el, emiatt pedig mindent át kellett szerveznünk és nekünk, fizioterapeutáknak az edzésre menet a buszon kellett felkészítenünk a fiúkat. Kezdetben ráadásul arról volt szó, hogy a csapatokat 72 óránként tesztelik, azonban ma például úgy néz ki, hogy 3 teszten is átesnek a fiúk. Szerencsére továbbra is mindenki negatív és remélem ez így is fog maradni.
Mennyire vagytok elégedettek a csoportmeccsen nyújtottakkal?
Goni: Ahogy már több csapattársam is megemlítette, nagyon hiányzott a felkészülésünk során, hogy nem tudtunk edzőmeccseket játszani, emiatt az első két meccsen nem tudtuk azt a játékot nyújtani, amire valóban képesek vagyunk. A németek ellen viszont már egyre jobban működtek a páros kapcsolatok és végül sikerült 4 ponttal továbbmennünk a középdöntőbe. A magam teljesítményével nem igazán vagyok elégedett, de azt gondolom az Uruguay elleni mérkőzés már jobban sikerült nekem is. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy itt lehetek, mert azt érzem, hogy rengeteget tanulhatok és fejlődhetek a válogatottban.
Feri: Azt gondolom az első két meccsen érződött a srácokon, hogy a kiutazás előtt nem tudtak játszani a szlovákokkal, és talán azért ezeket a nehezítő körülményeket sem tudták kizárni 100%-osan, hiszen például a Zöld-foki Köztársaság elleni mérkőzésünk csak közvetlenül a meccs előtt dőlt el, hogy meg lesz tartva. A németek ellen viszont már jól játszottak a fiúk. Örülök, hogy nem csak egy csurgói képviseli csapatunkat, hanem Goni is velünk lehet, ő is kezdi felvenni a ritmust.
Mit vártok a középdöntőben a csapattól?
Goni: A németek elleni győzelmünkkel mi vagyunk az egyetlenek a középdöntős csoportunkban, akik négy ponttal kezdhetik a középdöntőt, azonban nem szabad hátradőlnünk. Először Braziliával, majd Lengyelországgal, végül pedig Spanyolországgal fogunk játszani. Hogyha tovább tudunk fejlődni és jobban kijön mindenkiből az, amire képes, akkor bízom abban, hogy legalább két mérkőzést meg tudunk nyerni és azzal tovább tudunk jutni a negyeddöntőbe.
Feri: Igyekszünk minden terhet levenni a fiúkról, hogy ezek a nehezítő körülmények ne hátráltassák őket és remélem, hogy a középdöntőben elegendő pontot szereznek ahhoz, hogy tovább tudjunk jutni, ott pedig szerintem bármi megtörténhet.
