Zsinórban 12 éven át voltunk a legjobb hat csapat között, ez a sorozat azonban most megszakadt.
Legutóbb az első élvonalbeli szezonunkban, a 2008/2009-es idényben végeztünk a 9. helyen, ám azt hozzá kell tenni, hogy akkor még más lebonyolítási rendszerben értük ezt el.
Az alapszakaszt akkor a 12. helyen fejeztük be, amivel még éppen kvalifikáltuk magunkat az alsóházi rájátszásba, hiszen a 13. és 14. helyezett csapatok automatikusan búcsúztak a mezőnytől.
A négycsapatos rájátszást aztán veretlenül meg is nyertük, így a lehető legjobb pozíciót megszerezve a kilencedik helyen zártunk a „debütáló” évünkben.
Ezt követően, egészen mostanáig, mindig ott voltunk az ország legjobb hat csapata között, a koronavírus-járvány miatt félbehagyott szezont leszámítva kivétel nélkül 6.,5.,4. és 3. helyeket szereztünk meg, utóbbit még 2013-ban.
Az idei szezon tehát duplán fájó lehet, nem egyszer ráadásul kieső helyen is álltunk, a csalódást keltő idény ellenére azonban néhány dologba talán mégis kapaszkodhatunk.
Némiképp érdekessége a szezonnak, hogy a gyenge teljesítmény ellenére is mi kaptuk az éllovas Veszprém és a második helyen álló Szeged után a legkevesebb gólt, igaz, a mérleg másik oldalán ott van az is, hogy a teljes mezőnyben mi szereztük a legkevesebbet is.
A szezon második fele jelentősen jobban sikerült, mint az első, de a jó hajrá is csak a 9. helyre volt elég, végül mindössze két ponttal lemaradva a már valamelyest jobban csengő hetedik helytől.
Érdekesség, hogy öt éve mindössze 1 ponttal szereztünk többet, mint most, akkor azonban az mégis elegendő volt egy hatodik helyre, amitől idén sajnos távolabb, egészen pontosan hat pontra kerültünk.
A szezon számait illetően egy későbbi írással is jelentkezünk.
