Csapatkapitányunk, Szeitl Erik, kapusunk, Füstös Ádám és a házi góllövőlista harmadik helyén álló, Herceg Mirko mesélt az ünnepi időszakról.

Így telt a téli szünet

Ádinak kedvenc hobbija, a pecázás ugyan nem fért bele a szünetbe, de így is tartalmasan telt fiatal hálóőrünknek az elmúlt 3 hét. – „A szünet első felében elmentünk a párommal Szicíliába, egy közös barátunkhoz. Nagyon szép volt, de sajnos csak 4 napot voltunk kint, igyekeztünk így is minél több helyre ellátogatni. S végig nagyon finomakat ettünk. Karácsonykor javarészt itthon voltunk Csurgón, gyorsan eltelt az ünnep. Sokat túráztunk, a kutyáinkkal nagyokat sétáltunk. Pecázni sajnos nem volt jó az idő, hiszen nagyon hideg volt, aztán kezdődtek is az otthoni edzések. Vártam már a visszatérést, az utolsó napok már elég nyűgösek voltak otthon. Szerencsére az utolsó meccseken sikerült jobb teljesítményt nyújtanom, remélem, hogy így tudom folytatni.”

Erikre az utolsó bajnoki után szinte azonnal egy műtét várt, ami szerencsére jól sikerült, akárcsak az első karácsonya édesapaként. – „December 12-én zártunk és 14-én reggel már műtötte is a könyökömet Tátrai doktor úr. Az első napok nehezek voltak, mert nem tudtam emelni és a hajlítás is csak minimálisan mehetett. Nagyon be volt már gyulladva, darabkák voltak benne, ami gátolta a mozgást, így nem tudtam rendesen behajlítani a kezem. Már októberben eldöntöttük fizioterapeutánkkal, Gazda Ferivel, hogy a műtétet kiírjuk decemberre, ahogy vége a bajnokságnak, hogy ne legyen nagy a kiesés. Ahogy aztán apadt a duzzanat, úgy tudtam egyre jobban használni. Így most, a felkészülés első hetén még a kontaktedzésekre nem állok be, addig Kincse Balázs, erőnléti edzőnkkel dolgozom külön. De úgy érzem, minden rendben van, nem lesz probléma. Karácsony előtt lebetegedett az egész család, de az ünnepre szerencsére már mindenki jól volt. Nagyon szeretem a karácsonyt, hiszen nagy a családunk, szerte az országba elágazik, s ilyenkor sikerül találkozni. A kislányomat teljesen elvarázsolta a karácsonyfa és az is, hogy ennyi emberrel találkozott. Az unokatesóit pláne imádta. Az első karácsonyunk volt szülőként, jó érzés volt, hogy most már a másik oldalon vagyok, s az „én Jézuskám hozott ajándékot” a picinek.”

Mirkoék hazautaztak az ünnepek alatt, így a kislányainak fehér volt a karácsony. A hangsúly náluk is a pihenésen volt, – „Voltak 1 napos kirándulások, de a családdal töltöttem az időt, hiszen az a legfontosabb. Többségében a szabadnapokat próbáltam a feltöltődésre használni, hogy kipihenve érkezzek vissza az alapozásra. Pár napot töltöttünk Zágrábban, aztán mentünk a családjainkhoz Boszniába, hiszen a feleségemnek és nekem is ott élnek a szüleink. Nagyon jó volt a karácsony, a gyerekek örültek az ajándékoknak és a karácsonyfának. Láttak havat, voltak korcsolyázni, nagyon jól érezték magukat. Őszintén vártam már, hogy elkezdődjön a munka, szeretem az itteni életünket, az időbeosztásunkat, hogy a gyerekeim reggel elmennek oviba, utána én edzésre, aztán ebéd és újabb edzés. Hiányzott ez a körforgás.”