A legutóbbi szezonban U18-as csapatunk kiesett az első osztályból. A nyári felkészülés és az esetleges visszajutás kapcsán a fiatalok edzőjével, Nahaj Lászlóval beszélgettünk.

„Szeretnénk visszajutni”

A legutóbbi szezon hajrájában vetted át a csapatot, így ez volt az első közös felkészülésetek. Hogy telt a nyár?

– Rögtön azzal kezdeném, nagyon sajnálom, hogy nem sikerült a bennmaradás az első osztályban. De az utolsó mérkőzéseken már nagyon tetszett a srácok motivációja, ezért is vágtam bele az új szezonba. Ráadásul nagyon megszerettem ezt a társaságot. Azt nehéz megállapítani, hogy milyen erősségű ellenfeleink lesznek a másodosztályban, de a felkészülés során ugyanúgy mentünk tovább, mintha az első osztályra készülnénk. Hat hét volt a felkészülés, abban voltak edzőmérkőzések is. Jó teljesítményt nyújtottunk a meccseken, de azt is tudni kell, hogy ebből a társaságból még 5 ember az ifiknél is játszik. Ők kevesebb lehetőséget kaptak. Nyilván kíváncsi voltam arra is, hogy akik az U16-os korosztályból jöttek, ők milyen teljesítményre képesek. Én azt szeretném, hogy a gyerekek minél többet játszanak, minél többet tudjak nekik átadni, kapjanak meccsrutint, hiszen a későbbiekben az lesz a legfontosabb.

Látsz esetleg már most előrelépést a srácoknál?

Abban látok, s ez több korosztályt is érint, nem csak minket, hogy fizikálisan léptünk előre. A kézilabdatudást lehet pótolni, pláne így, hogy mi is annyit edzettünk, mint a NEKA vagy a Balatonfüred: egy héten lenyomtunk 9-10 edzést és még a meccset is. Ez a legnagyobb fejlődés, hogy fizikálisan javult a munka. S ezt muszáj is követni, hiszen mindenhol fizikálissá vált a kézilabda. Gondolhatunk a skandináv országokra: a futás és a fizikum. Ez a legfontosabb.

Hétfőn becsengettek. Milyen érzés volt ez neked és mennyiben írja át a heti programot?

– Örülök is, meg nem is. Annyiból nem, hogy kevesebb edzésünk lesz, jön az iskola és az egy új közeg. Nem fordítanak majd annyi időt a kézilabdára, hiszen az edzés is kevesebb. Viszont örülök is, hiszen nekem is kell egy kis pihenő. Úgy tudom jellemezni, mikor a család a 2 hónapos nyári szünet után elengedi a gyereket otthonról az iskolába. Általában mi hétközben játszuk a bajnokinkat, ezért most úgy fog kinézni a mentrend, hogy hétfőn reggel uszoda, délután kondi. Kedden egyéni képzés, aztán taktikai edzések a mérkőzésig. A céljainknál egyértelmű, hogy szeretnénk visszajutni. Ez nyilván fontos, de nekem az is legalább ennyire mérvadó, hogy minél több gyerek menjen tovább az ifjúsági mezőnybe. Hiszen én nem rövid távban gondolkozom ezekkel a srácokkal.