Kihoztuk a maximumot

Kemény szezonon van túl a csapat, amelyet végén az ötödik helyen zártunk. Elégedett?

Természetesen igen, hiszen úgy vágtunk neki a szezonnak, hogy idén is legyünk a táblázat első felében, lehetőleg közelebb az élcsapatokhoz. Jó volt megélni, hogy újra rangadókat tudtunk játszani a Tatabányával, a Balatonfüreddel vagy éppen a Fradival. Hazai pályán kisebb hiányérzetem azért van, ha kicsit koncentráltabbak vagyunk, akkor akár még nagyobb bravúr is lehetett volna a szezonban, de ne legyünk telhetetlenek, van így ugyanis bőven cél a következő szezonra is.

Sokakat meglepetésként ért, hogy váltás lesz a csapat kispadján, a harmadik szezonja után más szerepkörben dolgozik tovább Baranyai Norbert. Mi vezetett a döntéshez?

Amikor Norbit kineveztük, akkor nem titok, hogy pár meccsre terveztünk vele, hiszen hirtelen kellett dönteni, alig a szezon kezdete után. Nagyon nehéz helyzetben vette át a felnőtt együttest, az pedig, hogy közel három szezonon át vezette a csapatot, szerintem mindent elárul. Olyan edző, aki mindig igyekezik tanulni, fejlődni, ráadásul ezer szállal kötődik a klubhoz, így mindig a klub érdekeit helyezte előtérbe, gondolok itt elsősorban az anyagi kérdésekkel összefüggő döntésekre. Kimerítő volt ugyanakkor számára ez az időszak, abban pedig egyetértettünk, hogy a maximumot hozta ki ebből a csapatból, így a jövőben elsősorban az utánpótlásra fókuszálna, ahol van bőven teendő.

Vladan Matics személyében „nagynevű” tréner érkezik Csurgóra. Ő volt az egyes számú jelölt?

Igen. „Matkéval” régóta ismerjük egymást, korábban is volt már szó arról, hogy Csurgón fog dolgozni, de valahogy eddig mindig elkerültük egymást. Bár a pletykák mást mondanak, de a Gyöngyös elleni mérkőzés után állapodtunk meg egymással, viszonylag gyorsan, hiszen az sem titok, hogy szerette volna kipróbálni magát Csurgón.

Az ő érkezése talán sokakban azt az érzést kelti, hogy újra még komolyabb célokért küzdhet a klub. Mit gondol erről?

Tény és való, hogy ő nem az az edző, aki azért jött, hogy stabilan a középmezőnyben végezzünk és minden évben biztosan maradjunk bent az NB I-ben. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy mennyit változott az első osztály az elmúlt években, mennyire erősít például egy az élvonalba frissen feljutó csapat vagy épp milyen fizetések vannak más riválisoknál. Amikor jobban megismerte a klub költségvetését meglepődött, egyúttal bravúrnak titulálta az elért eredményt. Ez úgy gondolom, hogy sokat elárul a jelenlegi helyzetünkről.

Mi lehet vele a konkrét cél?

Azt szokták mondani, hogy egy címet nehezebb megvédeni, mint megszerezni, ebben lehet valami, jövőre pedig egyértelműen még nehezebb dolgunk lesz, mint idén. A már nemzetközi kupás negyedik helytől végül csak öt ponttal maradtunk el, a bronzérmes Tatabányától pedig nyolccal, ami jelentősen kevesebb, mint tavaly, de még mindig sok. Ezt a távolságot jó lenne tovább faragni, hazai pályán pedig a régi fényünket idézni, amihez azonban szurkolóink is kellenek. Az látszódik, hogy a rangadókra továbbra is nagyon kíváncsiak az emberek, hiszen szépszámú nézősereg előtt, jó hangulatban léphettünk pályára, akár legutóbb a Gyöngyös vagy a Tatabánya ellen. Fontos lenne ezt minden mérkőzésen megélni, ehhez azonban elsősorban mi kellünk.