Mariano Ortega nyilatkozott többek között az eddig elvégzett munkáról, valamint a csurgói megkeresés hátteréről is.
Játékosként rengeteg nagy sikert értél el, mind a klubcsapataiddal, mind pedig a spanyol válogatott színeiben. Melyek voltak ezek közül számodra a legemlékezetesebbek?
Sok szép pillanatra emlékszek vissza szívesen. Ilyen például az első profi idényemben, még a Valladolid színeiben elért Barcelona elleni győzelem vagy akár KEK-győzelmek, azonban a legemlékezetesebb számomra a Horvátország ellen sikerrel megvívott világbajnoki döntő. Edzőként legnagyobb sikeremnek a Benfica csapatával elért portugál kupagyőzelmet tartom.
Korábban Sótonyi László is csapattársad volt a Santander csapatában. Milyen volt a kapcsolatotok?
Szívesen emlékszem vissza a vele töltött időre. Mindamellett, hogy nagyon jó játékos volt, rendkívül udvarias, tisztelettudó embert ismertem meg a személyében. Végül egy szezont tudtunk együtt játszani, mert egy súlyos vállsérülés miatt hosszú időre nélkülöznie kellett a játékot. Nemrég beszéltünk, amint legközelebb Csurgóra érkezik az édesanyjához, biztosan megiszunk majd egy kávét. Mondtam is neki, hogy nagy megtiszteltetés abban a sportcsarnokban dolgozni, amit az édesapjáról neveztek el.
Edzőként az első csapatod – még játékosedzőként – a zaragózai Aragon csapata volt, akikkel Csurgón is szerepeltél az EHF-kupában. Miként emlékszel vissza azokra a találkozókra?
Természetesen nem szívesen emlékezek vissza, hiszen mind a két találkozón alulmaradtunk három góllal. Abban az évben már súlyos pénzügyi gondok voltak a csapatnál, az is volt az utolsó nemzetközi találkozója az egyesületnek. Nagyon intenzív találkozókat játszottunk egyébként, a Csurgónak rendkívül kemény volt a védekezése. Nekünk fiatal csapatunk volt, Alberto Aguirrezabalaga pedig sok gondot okozott, főleg a csurgói találkozón.
Mit éreztél, amikor először hallottad a csurgói lehetőséget? Sokat gondolkodtál a megkeresésen?
Mindenképpen egy jó lehetőségnek tartottam a tekintetben, hogy edzőként tovább tudjak fejlődni. Természetesen sokat gondolkodtam, a pro és kontra érveken egyaránt, de az kétségtelen volt számomra, hogy szakmailag ez egy kimondottan jó lehetőség. Az egyik legnagyobb kérdésnek a kommunikációs problémák tűntek, de a klub rögtön jelezte, hogy Darko segítségével adott esetben ez is megoldódna, hiszen remekül beszél spanyolul. Tudom, hogy az elmúlt szezonban remekül teljesített a csapat és így nagyok az elvárások, ami egyben nagy felelősség is, de készen állok arra, hogy ezekkel megbirkózzunk. Én játékosként és edzőként is „csapatban” gondolkoztam, továbbra is ez az elvem. A legfontosabb az, hogy a szurkolóink büszkék legyenek arra, hogy nekünk szurkolnak, nekünk pedig kötelességünk ezt az érzést megadni nekik.
Mik voltak az első benyomásaid a megkeresés után, valamint a megérkezésedet követően?
Egyértelműen pozitív volt az első benyomás, hiszen az nyilvánvaló, hogy itt minden adott ahhoz, hogy fejlődni tudjunk. A környezet, a felszerelés és még sorolhatnám, a klub körül dolgozók pedig mindent megtesznek azért, hogy csak a munkára fókuszáljunk. Dr. Varga János már az első beszélgetés alkalmával jelezte, hogy itt mindenki „szívből” dolgozik, a légkör pedig családi, ezt pedig hamar meg is tapasztaltam. Nem sok ideje vagyok itt, de egy szép, csendes várost ismertem meg, ami kényelmes számomra.
Már több mint egy hete elkezdtük a munkát, miként értékelnéd a mögöttünk hagyott napokat?
Fizikálisan nagyon megterhelő hét áll a játékosok mögött, főleg az erőnlét javításán dolgoztunk eddig, de természetesen elkezdtük már valamelyest gyakorolni a technikai, taktikai elemeket is. Elégedett vagyok a srácok munkájával, jó úton vagyunk.
A keretet még a korábbi vezetőedző alakította ki, ami „kényelmetlen” szituáció egy új edző számára. Ennek ellenére, hogy látod a csapatot az eddigi tapasztalataid alapján?
Elégedett vagyok a kerettel, az látszik, hogy Alem Toskic kiváló munkát végzett. Fontos, hogy olyan játékosaink legyenek, akik megfelelően tudják kezelni a mérkőzéseken keletkező nehezebb pillanatokat, és fontos az is, hogy a fiatalabb játékosok akarjanak fejlődni. Az eddigiek alapján úgy érzem, hogy a fiatalok és a rutinosabb játékosok tekintetében meg van a kellő egyensúly, versenyképes csapatunk lehet, de természetesen több idő kell ahhoz, hogy még jobban megismerjük egymást.
