Új kapusunk komoly célokkal vág majd neki a csurgói karrieréhez.
Miként éled meg a mostani vírushelyzetet és mikor tudtál hazaérkezni?
Múlt hét csütörtökön tudtam csak hazatérni. Nehezen éltem meg, mert a bajnokság már hat hete leállt, a német játékosokat pedig hazaengedték, így lényegében egyedül maradtam erre az időszakra.
Ez a helyzet senkinek sem jó, de így, hogy már itthon vagyok, azért sokkal jobban elviselhető, annak ellenére, hogy az itthoni kötelező két hét karantén azért megnehezíti a dolgomat.
Nyártól pedig Csurgón folytatódik a pályafutásod. Mi döntött mellettünk?
Olyan csapatba szerettem volna igazolni, amely mindig jó célokkal vág neki az adott szezonnak, tehát van konkrét elképzelése.
A Csurgó mindig is egy rendezett klub benyomását keltette számomra és mivel szerettem is volna már hazatérni külföldről, így egy nagyon jó lehetőségnek tartottam ezt a megkeresést, ebből kifolyólag hamar meg is egyeztünk.
Sokan talán úgy fogadták ezt a hírt, hogy levezetni jössz. Mit gondolsz erről?
Ezt én nem így gondolom, mert szeretnék még jó pár évig védeni komoly szinten. Ez persze sok mindentől függ, de a lelkemben azt érzem, hogy van még bennem legalább öt jó szezon.
Tudtál volna esetleg maradni Németországban is?
Igen, marasztalt a német klubom is, aminek természetesen örültem, bevallom őszintén kicsit tartottam is tőle, hogy meggyőznek, de ezért is örültem, hogy gyorsan meg tudtam állapodni a csurgói klubbal.
Nekem mindenhol az a célom, hogyha egyszer eljövök, akkor hiányozzak majd az embereknek, hiszen minden sportolónak, játékosnak ez a jó visszajelzés.
Az a célom, hogy amikor majd eljövök Csurgóról, akkor is hiányozzak az ottaniaknak, ne pedig azt mondják majd, hogy végre elment. Ha előbbi sikerül, akkor úgy érzem elértem azt a célt, amit magam elé állítottam.
Mennyire ismered a leendő csapattársaidat?
Az egyik kapustársamat, Pallag Pétert pont ismerem, hiszen voltunk együtt a válogatottnál és védett ő is Romániában, de a játékoskeret további tagjait nem igazán.
A vezetőedzőt természetesen ismerem a pályáról, hiszen nemzetközi szintű játékos volt, kíváncsian várom a vele való közös munkát.
Rajtuk kívül még „Jimmy” ismerős a számomra, hiszen ő is kézilabdázott Győrben, igaz, akkor én még nem voltam a felnőtt csapat tagja.
Említetted fő „poszttársadat”, Pallag Pétert. Látod benne a megfelelő konkurenciát?
Természetesen igen, de ez kell is szerintem. Ha vannak egy adott poszton 2-3-an is, akkor szükséges a rivalizálás a baráti viszony mellett, hiszen ez vihet mindegyikőnket előre.
Ha azt érezném, hogy én vagyok egyedül a poszton, akkor biztosan nem menne úgy a játék, ahogy azt én szeretném.
Milyen célokkal vághatunk neki szerinted a következő szezonnak?
Reményeim szerint a bajnokság első szakaszában lehet majd a csapat, ami persze nem lesz könnyű, hiszen például a Tatabánya, a Balatonfüred vagy a Gyöngyös nem hiszem, hogy nagyon meggyengülnének a következő szezonban, de pont az ilyen meccseken kell majd igazán jó teljesítményt nyújtani.
Képek forrása: nw.de