A felnőtt és az ifjúsági csapatunkról egyaránt nyilatkozott fiatal trénerünk.
Az elmúlt szezon kezdését követően hamar edzőváltásra került sor a csapatnál. Miként emlékszel vissza arra az időszakra?
Váratlanul ért minket, amikor a Bencus benyújtotta a lemondását, ami szinte közvetlenül az EHF-kupa találkozó előtt történt meg, szóval mondhatni egyből belekerültünk a „mélyvízbe”. Gyorsan kellett döntenie a klubvezetésnek, mi pedig „helyben voltunk”, így ez volt a legészszerűbb megoldás. Én úgy gondolom, hogy miután megtörtént az edzőváltás, utána egy kicsit lendületet kapott a csapat. Érezhető volt, hogy odafigyelnek a srácok és próbálják kihozni magukból azt, amit tudnak.
Hogy emlékszel vissza a folytatásra?
Azt tapasztaltam, hogy a rangadókon mindig össze tudtuk magunkat szedni, de amikor papíron könnyebbnek ígérkező meccsek voltak, akkor viszont kicsit „belealudtunk” a mérkőzésekbe, mintha belefásultunk volna. Itthon hozni tudtuk a találkozókat, de idegenbe sajnos nem sikerült több csapat otthonában sem nyerni. Nem mondanám, hogy motiválatlanság lehetett az oka, inkább az a dolog, hogy elhittük, hogy papíron sokkal esélyesebbek vagyunk és ezt jól kihasználták az ellenfelek.
A teljes szezon vonatkozásában mennyire érzed telinek a poharat?
Összességében azt mondom, hogy kis hiányérzet azért maradt bennem, de ha folytatódott volna a bajnokság, akkor feljebb tudtunk volna menni a tabellán. Nem mondom azt, hogy nagyszerű volt a szezon, de úgy gondolom, hogy talán reális eredmény született. A csapat fejlődése felfelé ívelt és bizakodóak vagyunk, hogy ez a következő szezonban is így lesz.
Nem titok, hogy a felnőtt alakulatot Alem Toskic irányítja. Te, hogy éled mindezt meg?
Mindenképpen tanulásnak élem meg, hiszen egy olyan edző van most a kispadon, aki játékosként nem akármilyen múlttal rendelkezik. Biztos vagyok benne és látom is, hogy tud a játékosoknak segítséget nyújtani. Én is szeretnék minél többet tanulni tőle, és ha valami észrevételem volt, nem úgy láttam, ahogy a többiek, akkor azt szóvá is tettem és próbáltuk megbeszélni a dolgokat.
Azt talán kevesen tudják, hogy pár éve még az NB II-ben dolgoztál egy női csapat élén, most pedig már az NB I-ben dolgozol ifjúsági és felnőtt csapatnál egyaránt. Mondhatjuk, hogy nagyot fordult veled a világ?
Őszintén szólva azért a felnőtt csapatot nem érzem annyira a magaménak, azt mondanám, hogy én csak még egyfajta „szemlélő” vagyok, de amiben tudok, abban természetesen segítek. Az én posztom elsősorban az ifjúsági csapat dirigálása. Örülök, hogy a gyerekekkel kijött ez a két-három éves munkánk és egy jó „csonka szezont” tudtunk futni a bajnokságban. Eredményt ugyan nem hirdettek, de kimondottan örülök neki, hogy a nyugati csoportban dobogón tudtunk végezni.
Miként vélekedsz a folytatásról mind a felnőtt, mind pedig az ifjúsági csapat tekintetében?
Voltak meghatározó, gólerős játékosok, akik távoztak, az itt maradók közül pár játékosnak így jobban át kell majd vennie a vezérszerepet. Nem gondolnám, hogy gyengültünk, hiszen lesz két ugyanolyan erős sorunk. Jó lenne az élmezőnyt megcélozni, de nyilván a középmezőny eleje lehet a cél, hogy indulni tudjunk a nemzetközi kupában.
Az ifjúsági csapatnál most egy korosztályváltás lesz nálunk, több serdülőkorú játékos fog egyszerre felkerülni az elballagó, kiöregedő játékosok helyett, akiknek ez a mezőny erősebb lesz, hiszen 2-3 évvel idősebb játékosok ellen kell majd játszaniuk. Ha jól teljesítünk, a lehetőségeinket jól ki tudjuk majd használni és így bent tudunk maradni, akkor idővel szerintem megint jobb eredményt tudunk majd elérni.
Látsz esélyt arra, hogy idővel többen is bekerüljenek a szűk felnőtt keretbe?
Vannak tehetséges játékosaink, látom néhányunkban azt, hogy NB I-es játékosok tudnak majd lenni. Ha nem is feltétlenül Csurgón, ahol azért nagyok az elvárások, de én biztos vagyok benne, hogy kisebb első osztályú klubunknál már most megállnák néhányan a helyüket.
Zárásként, hogy látod a csurgói utánpótlás helyzetét? Mennyire van úgymond nehéz dolgotok?
A helyzetünk nem egyszerű, hiszen a környékünkön lévő Balatonfüred, Veszprém vagy NEKA „elszívják” a legnagyobb tehetségeket, így nekünk a saját nevelésű, illetve a közvetlen környékünkön lévő játékosok maradnak. Megpróbálunk belőlük építkezni, csapatot varázsolni, ami persze nem egyszerű dolog, de a lehetőségeinkhez mérten próbáljuk minden gyereknek megadni a lehetőséget és képezni őket, hogy akár a legmagasabb szintre is el tudjanak jutni. A létszámunk elég magas, van is sok csapatunk, de természetesen bízunk benne, hogy még többen kedvet kapnak a kézilabdához és még többen jönnek majd ide kézilabdázni!
