Hosszabb interjút készítettünk másodedzőnkkel, Pavlovics Darkóval.
Az első kérdés természetesen nem lehet más, minthogy miként viseled a karantént?
Azt gondolom, hogy már átestem a „holtponton”, de az elején fura volt, hogy nem csinálhattam azt, amit a normál hétköznapokon szoktam. Annak persze örültem, hogy a gyerekeimmel most sokat együtt tudtam lenni, nekik is köszönhetően le tudtam adni 5 kilót az elmúlt hetekben…
Végig Csurgón voltatok?
Igen, végig itt voltunk, már az elején úgy döntöttünk, hogy nem megyünk sehova. Számunkra most derült ki igazán, hogy Csurgó mennyire jó város, különösen a családosok számára, így nagy „győzelemnek” tekintem, hogy itt maradtunk. Szeretünk itt, ebben a közegben élni, így nem kizárt, hogy hosszabb távon tervezünk itt maradni!
Mennyire hiányzik a kézilabda? Gondolom neked is szokatlan ez a helyzet.
Több mint 20 éve vagyok a kézilabdában, de ez volt az első periódus, amikor nem tudtam benne úgymond aktívan részt venni, ezért természetesen nagyon hiányzik és szokatlan is. Teljesen azért nem kellett elszakadnom, hiszen folyamatosan nézek mérkőzéseket, különböző edzéseket, elemzéseket, de itt volt már az ideje, hogy megnézzem magamat is, hogy milyen voltam évekkel ezelőtt a pályán.
Miként zajlik most a munka a csapatnál? Hogyan felügyelitek a fiúkat?
A szakmai stábbal folyamatosan kapcsolatban vagyunk, hetente minimum egyszer egyeztetünk, Norbival pedig itt Csurgón többször is találkozunk. Jelenleg Bence instrukciói alapján készülnek a fiúk. Ő minden nap elküldi a programokat a srácoknak, akik pedig az elvégzett munkáról videót készítenek és küldik is vissza. Ezt a Bence kielemzi, majd pedig beszámol nekünk. Az eddigiek alapján elmondhatom, hogy mindenki becsülettel teszi a dolgát. Többen egyébként itt maradtak Csurgón, őket én is látom, hogy lelkiismeretesen dolgoznak, most is épp egy közös focira invitáltak meg a srácok.
Milyen érzések vannak benned, ha az elmúlt, törölt szezonra tekintesz vissza?
Úgy gondolom, hogy a Gyöngyös elleni hazai találkozónkig jó szezonunk volt. Akkor sajnos elvesztettünk egy rangadót, ami aztán kihatott az azt követő váci mérkőzésre is. Ha ez a két találkozó máshogy alakul, akkor szerintem nem lett volna okunk panaszra, de abban biztos vagyok, hogyha folytatódik a szezon, akkor előrébb végeztünk volna.
A szezon nem volt „unalmas”, hiszen Bencze Józseffel indult az idény, majd pedig már Alem Toskicnak kellett segítened.
Valóban, számomra ráadásul különösen „mozgalmas” volt a szezon, hiszen sokáig magyarról kellett fordítanom délszláv nyelvre, majd pedig hirtelen már a délszláv nyelvről magyarra, ami nem volt könnyű, de „túléltük” az átállást.
Úgy gondolom, hogy „Bencussal” és most „Toskéval” is jó munkát végzünk, de szerintem jó eredményeket is értünk, érünk el.
Mennyire ismereted korábbról Alemet?
Természetesen ismertem. Bár egymás ellen sosem játszottunk, de a pályán mindig figyeltem, hiszen egy nagy, elismert játékosról van szó, aki nemcsak Szerbiában ismert. Aki látta valaha őt játszani, az láthatta, hogy mindig kiadja magából a maximumot, a „vérében” van a kézilabda.
Hogy képzeljük el köztetek a munkamegosztást?
Mindketten fiatalok vagyunk, akik az edzői pályájuk elején járnak. Mi nemcsak a sportcsarnokban egyeztetünk az edzések vagy épp a mérkőzések idejében, hanem folyamatosan, szinte egésznap „szakmázunk” az egész stábbal. Természetesen ő a főnök, de rendre kikéri akár a Norbi, akár az én véleményemet vagy éppen a stáb bármelyik tagjáét, legyen szó akár csak egy edzésen begyakorolt figuráról is.
Hogy látod a nyári játékosmozgást? Milyen szempontok alapján alakítottátok ki a keretet?
Fiatal csapatunk lesz, de természetesen lesznek benne rutinos játékosaink is. Figyeltünk arra a keret kialakításánál, hogy a játékosok, a különböző karakterek passzoljanak egymáshoz, hogy egy jó társaság tudjon a későbbiekben kialakulni. Mindenkiből megpróbáljuk majd kihozni a maximumot, hogy aztán ez mire lesz elég, arról még korai lenne beszélni.
